– Leves legyen-e, gyerekek? (kérdezhetné Mekk Elek)

– Igen! Golyósleves!

– És a sziiine?

– Narancssárga!

A ti konyhátokban is rotyog olykor golyósleves? Ő a zöldségkrémleves álnéven. A zöld golyóslevesnek spárgatök az alapja, a sárgának sütőtök és répa, a pirosnak paradicsom és iiigy tovább. A golyó pedig a levesgyöngy.

Azért kellett a maszkara, mert az én két idültebb csemetém semmiféle zöldséget és gyümölcsöt nem hajlandó elfogyasztani, iiigy mindenféle fortélyokhoz folyamodom. Érdekes módon még sosem firtatták, miből készülnek a sziiinpompás golyóslevesek – szerintem azt is elhinnék, hogy iiigy folyik a csapból, csak beálliiitom a sziiint, “durrbele” a maroknyi golyót  és kész.

Ám sajnos egyéb esetekben már sokkal nehezebb elmismásolni egy-egy kikandikáló zöldség-, vagy gyümifoszlányt – sok kulinária igen rosszul mutatna leturmixolva. Tanácstalan vagyok.

Gyakran gondolkodom rajta, mit ronthattam el. Én magam, s az uram is nagy zöldségfalók vagyunk, tehát a példamutatás elvileg kipipálva. Arra jutottam, hogy tán a túl későn megkezdett hozzátáplálás lehet az oka. Két nagyobb gyermekem egy éves koráig az anyatejen kiiivül nem kapott egyebet. Próbálkoztam ugyan, de nem elég kitartóan. Tejem rengeteg volt, tulajdonképp nem is bántam, hogy nem kiiivánnak mást.

Mivel több év állt rendelkezésemre kifigyelni a két kis komiszt, harmadik kései szülöttemnél hat hónapos korban szigorúan megkezdtem a hozzátáplálást – és addig addig próbálkoztam újra és újra a “könyörtelen” kiiinálgatással, miiig beadta a derekát. Regő az egyetlen mindenevő.

Lehet sóska, körte,

karalábé, alma,

Regő nem hezitál,

mindet jól befalja.

Bizony. Öröm nézni. Én, aki a joghurtot is mikroszemcsés-nanoszitán szűröm, nehogy “gyilkos” gyümölcsdarab maradjon benne, nem tudok betelni az orcáján kétfelé folyó körtetrutymóval.

Próbálom nógatni a nagyokat is, apró lépésekkel haladunk. Még szinte láthatatlan a tányéron a leheletvékony paprikaszelet, de lesz még ebből lecsó!